csemete
csemete [e-ë-e] főnév ..tét, ..téje [e]
1. (kertészet, erdészet) Magról kelt v. nevelt fiatal fa; magonc. Erdei, kerti csemete; ® iskolázott csemete; ® vad csemete. Csemetét olt, ültet. Ki tudja, mily régen lehete, Hogy itt az első csemete Először hajta lombot! (Arany János) || a. Tőről, sarjról, dugványról nőtt fiatal fa.
2. (bizalmas, tréfás v. gúnyos) (Kis)gyermek, többnyire fiú. Drágalátos, elkényeztetett csemete. Mit művelnek a csemeték? Körülnéz a víg csemetéken. (Arany János) [A cigányasszony] mellén egy poronty csüng; szoknyája szélén gubbaszkodik két fakó csemete. (Bársony István) || a. (gúnyos) Vkinek (férfi)ivadéka. Grófi, úri csemete.
Szóösszetétel(ek): 1. csemeteiskola; csemetenevelés; csemeteültetés; 2. facsemete; magcsemete.
csemetés.
