csen
csen [e] tárgyas ige -t, -jen [ë] (bizalmas, tréfás)
<Kisebb értékű holmit> lop. Tíz fillért csent. A holló egy darab sajtot csent. Hol csented ezt a rozzant fazokat? (Vörösmarty Mihály) Gyerekek másztak fákra, madárfészket csenni. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: elcsen; kicsen; visszacsen.
csenés; csenő; csent.
