csendesedik
csendesedik [ë-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], csöndesedik [e-ë]
1. <Vki, vmi, ill. vkinek, vminek a hangja, zaja> csendesebbé (1) válik; halkul. Ne lármázzatok annyit, csendesedjetek már! A nagy zaj csak nem akart csendesedni.
2. <Természeti tünemény, testi, lelki jelenség, haragvó ember> csillapodik, csitul, enyhül. Csendesedik az eső, az idő, a szél, a tenger, a vihar; csendesedik az éhsége, fájdalma, indulata. A dühöngő ember lassan csendesedni kezdett. Ne mérgelődj annyira, csendesedj már! Csendesedtek hév szivemben A bús érzetek. (Vörösmarty Mihály)
3. (népies) Csendesedik vmi: vminek a mozgása v. üteme lassúbbá válik, (meg)lassul. Csendesedik a gép futása, a játék irama.
Igekötős igék: elcsendesedik; lecsendesedik; megcsendesedik.
csendesedés; csendesedő.
