csendít
csendít [ë] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e], (népies) csöndít (hangutánzó)
1. tárgyas (ritka) Fémtárgyak összeütésével, kül. csengettyű v. kis harang meghúzásával, megrázásával csendülő, csengő hangot idéz elő.
2. tárgyatlan (népies) <Haláleset v. temetés alkalmával> rendsz. a legkisebb haranggal harangoz. Kinek csendítenek?
Igekötős igék: megcsendít; összecsendít.
csendítő.
