csengés
csengés [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (népies, hangutánzó) csöngés
1. A cseng (1, 3) igével kifejezett hangjelenség; az a tény, hogy vmi cseng, az a hang, amely akkor keletkezik, ha vmi cseng. Éles, hosszú, kellemes, tiszta csengés; kardok, poharak csengése; a kis harang csengése; a telefon csengése. Dalod … egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol. (Petőfi Sándor) || a. Emberi hangnak dallamos, zengzetes volta, élesen, tisztán csengő hangzása, zeneisége. Baritonjának kellemes csengése; a kacaj csengése.
2. A cseng (1, 3) igével kifejezett folyamat; csengő zúgás a fülben. Csengést érez a fülében.
Szóösszetétel(ek): ezüstcsengés.
csengésű.
