csengetés
csengetés főnév -t, (-ek), -e [ë, e] csöngetés
1. A csenget (1) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki (vmi) csenget. Az iskolában a csengetés a pedellus dolga.
2. A csenget (1b) igével kifejezett folyamat, hangjelenség; az a tény, hogy vmivel csengetnek; csengővel történő jeladás. Harmadik csengetés. Nem hallatszott a csengetés. ® Kimegy a csengetés. Erős, hosszú csengetést hallott. A csengetésre gyülekeztek. || a. <Iskolában> a tanítási óra v. az óraközi szünet végének ilyen jelzése. A csengetésre kitódult az osztály. Egy perccel a csengetés előtt hítták fel feleletre. (Mikszáth Kálmán)
