cserbenhagy
cserbenhagy [e-e] tárgyas ige, (népies) cserbehagy
1. <Személy(eke)t, eszmét, ügyet> bajban, nehéz helyzetben elhagy, magára hagy. Cserbenhagyta barátját; cserbenhagyta a megejtett lányt; cserbenhagyta a szabadság zászlaját. Parlagok múzsája! – cserbe’ ne hagyj engem. (Arany János) Cserbenhagyta a vőlegénye szegényt. (Jókai Mór) Hűtlenség volna őt … most cserbenhagyni … (Krúdy Gyula) || a. Cserbenhagy vkit, vmit: elpártol tőle. Cserbenhagyja a szerencse. Én hát … Zeust cserbehagyva … itten maradok. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kártyaasztalnál is cserbenhagyta … szerencséje. (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Cserbenhagy vkit vmije: vkinek vmely képessége, tudása felmondja a szolgálatot. Cserbenhagyja az emlékezete, a tudománya. A bírót most cserben Hagyja minden tudománya. (Arany János)
cserbenhagyás; cserbenhagyó; cserbenhagyott.
