csereberél
csereberél [e-e-e] ige -t, -jen [ë] (bizalmas)
1. tárgyas <Csekély értékű tárgyakat rendsz. hasonló értékűekért> cserélget. A gyerekek gombot, ceruzát, miegymást csereberélnek. Ócska holmit csereberél. || a. (tárgy nélkül) A … szigetlakók csoportosan sereglettek a hajósok körül … és elkezdtek velük csereberélni. (Jókai Mór) A törökök zabáltak és ittak. Közben csereberéltek és osztozkodtak is. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyas (ritka, rendsz. kissé rosszalló) Vmit gyakran felcserél vmi mással; sűrűn váltogat. Albérletben lakott, és szüntelenül csereberélte a szállását. Gyárt mondatokat, csereberél szót … (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szakadatlanul ugatnak a kutyák. Csaholnak, közelről és messziről, csereberélik, váltják hangjelzéseiket. (Nagy Lajos)
Igekötős igék: elcsereberél; felcsereberél; kicsereberél; összecsereberél; visszacsereberél.
csereberélés; csereberélget; csereberélhető; csereberélő.
