cserép
cserép [e] főnév cserepet [e-e-e], cserepe [e-e-e]
1. Iszapolt agyagból készült, különféle (de mindig vékony falú) alakra formált és szárítás után kiégetett készítmény, ill. az ilyen készítmény(ek) anyaga. A korsó mázas cserépből van.
2. Törékeny anyagból – kül. cserépből (1), üvegből – való edények v. egyéb tárgyak eltört darabja v. darabjainak tömege, törmeléke. Cserepekre tört a bögre. A szoba padlója tele volt cseréppel. Mindent a földig feldúltak, csak úgy tapostak a cserepekben. (Móricz Zsigmond)
3. Virágcserép. Nagyobb cserépbe ülteti a virágot. A cserében még a porhanyós otthoni agyag barnállott. (Mikszáth Kálmán) Szobája lassanként megtelt virággal. A küszöbön, a terasza párkányán egész sor cserép volt szegfűvel, fehér orgonával. (Hunyady Sándor)
4. Tetőcserép. ® Hódfarkú cserép. Ennek a háznak cserép a teteje. Cseréppel fedi a házat. Mikor éjjel eső támad, a … cserepekről szerencsésen lecsurog a földre. (Gelléri Andor Endre) Sok háznak … nád a teteje, másoké zsindely vagy cserép. (Nagy Lajos)
5. Kályhacsempe. Mázas cserépből rakott kályha.
6. jelzői használat(ban) Cserépből (1) való, készült. Cserép virágtartó; cserép vizeskorsó.
7. jelzői használat(ban) <Virágból, szobanövényből, földből> annyi, amennyi egy virágcserépben szokott lenni. Két cserép szegfűvel lepett meg. Egy cserép virágot helyezett Anna kisasszony az ablakra. (Krúdy Gyula)
Szólás(ok): ld. mécses.
Szóösszetétel(ek): 1. cserépáru; cserépdarab; cserépégető; cserépforma; cserépgyártás; cserépkancsó; cseréplap; cserépmáz; cserépmécses; cserépnövény; cserépszavazás; cserépszínű; cserépzsindely; 2. fedélcserép; fedőcserép; gerinccserép; tetőcserép; üvegcserép; virágcserép.
