csettent
csettent [e-e]• tárgyatlan ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] csettint
A címszó utáni kiejtésjelölés helyesen [e-e v. ë-e]
1. Nyelvét a szájpadlásához szorítva, majd onnan hirtelen elkapva gyors csettenő hangot hallat. Csettent az ízletes étel láttára; csettent a lovaknak. Csettentett a szájával, s egy … szisszenést hallatott. (Mikszáth Kálmán) Csécse mindig úgy hat rám, mint valami ízes gyümölcs, cuppant az ember, csettint és nevet. (Móricz Zsigmond) Csettintett a nyelvével, mintha finom barackpálinkába áztatta volna. (Gelléri Andor Endre)
2. Megfeszített hüvelykujjának utolsó percére középső ujjának hegyét jól rányomva, majd hirtelen hüvelykujja tövéhez lecsapva erős csettenő hangot kelt. Adalbert gróf meglepetve csettentett az ujjaival. (Jókai Mór)
3. Erővel megsuhintott ostorral csettenő hangot hoz létre. Nagyot csettentett az ostorral.
csettentés; csettentget; csettentő.
