cseveg
cseveg [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (kissé választékos)
1. <Vki vkivel a társalgás során alkalomszerűen felmerülő tárgyról> barátságos, élénk hangnemben, könnyedén beszélget, társalog. Az asszonyok a szalonban csevegnek. A korzó idegen sétálói … vidáman csevegnek, csoportokban állnak. (Kuncz Aladár)
2. Vki vmiről kellemes, könnyed kedvességgel, ide-oda csapongva beszél. Nem annyira előadott, mint inkább csevegett. Oly kedvesen tudtál te egykoron Csevegni semmiről. (Vörösmarty Mihály) Csevegett neki, mint egy gyermek, teát csinált, ápolta, egészen övé volt. (Babits Mihály) || a. (rosszalló) Vmely fontos tárgyhoz nem illő, felületes, könnyed bőbeszédűséggel tárgyal vmit. Minél jobban olvasom ezeket az újságokat, annál jobban meg-megráz a hideg. A miniszterek milyen kedélyesen tudnak csevegni a tárcájuk vitájánál, s milyen mindig nekik van igazuk. (Móricz Zsigmond)
3. (gúnyos) <Fenyegetés, dorgálás, felelősségre vonás céljával> eszmecserét folytat, tárgyal, beszél. Erről majd még csevegünk.
4. (ritka) <Madár> csipog, csivitel, csicsereg. Cseveg a fecske, a veréb. Cseveg a fészkét ujító Tavaszi fecskemadár. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A verébtársaság ott szedeget, cseveg. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: elcseveg.
csevegő.
