csihés
csihés főnév és melléknév (tájszó)
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vkik közül a legalávalóbb, leghitványabb személy, rendsz. olyan ember, akin a többi kifog, tréfát, csúfot űz belőle. Rosz vagyok parasztnak, rosz vagyok vitéznek, Béresek között is től [= tettél] cudar csihésnek. (Arany János) || a. Megszégyenítő dolog; hitványság. Csak az irigyei találtak ki rá minden csihést a szépsége miatt. (Jókai Mór)
2. Vmiben hibás, bűnös személy. Az igazi csihést a cimborái körömszakadtáig védelmezik, de az ártatlant minden ember magára hagyja. (Jókai Mór)
II. melléknév
1. Rossz hírű, hírhedt <szó, név>. Nincs nevem, azt mondám: nincs, mivel elvették, Csihéssé, cudarrá, átok alá tették. (Arany János) [A robot] szláv szó, de a magyarok előtt ismerős és csihés. (Jókai Mór)
2. (ritka) Félénk, ijedős v. nyavalyatörős <személy>.
