csillapul
csillapul tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
Csillapodik (1, 1a, 2, 2a). Csillapul a fájdalma, szomjúsága, dühe, haragja, szívdobogása; csillapul a dühöngő őrült; csillapul a vihar. Elvonúlt a tábor, csillapul morajja. (Arany János) Istvánban csillapul a kétségbeesés. (Tömörkény István) Az ajtót kitárták. Az eső mintha csakugyan …, csillapult volna. (Babits Mihály)
Igekötős igék: lecsillapul; megcsillapul.
csillapulás; csillapuló; csillapult.
