csinálmány
csinálmány főnév -t, -ok, -a (rosszalló v. tréfás)
Kellő gond és hozzáértés nélkül készült munka (II. 2), rendsz. szellemi alkotás. Gyatra, hitvány, szánalmas, szellemtelen csinálmány. Ez nem költemény, ez csak afféle csinálmány. Selejtes csinálmányaival ostromolta a szerkesztőségeket. Eszményesítés ad művünkbe lelket. | … anélkűl csupán halott csinálmány. (Madách Imre) || a. (népies, irodalmi nyelvben) Tárgy, költemény, amelyet vki saját maga készít; készítmény. A magam csinálmánya; saját keze csinálmánya. Pálóczi Horváth Ádám dalgyűjteményének címe: „Ó és új ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé.” || b. (népies) Csíny, kártevés, vkinek a műve (1). [Eltört a pohár.] – Hát ez meg már megint kinek a csinálmánya?
