csintalanság
csintalanság főnév -ot, -a
1. A csintalan (1, 2) melléknévvel kifejezett (emberi, főként gyermeki) tulajdonság; pajkosság. Csupa csintalanság ez a gyerek. Tele van csintalansággal. [Arcán] jókedv s csintalanság vala kifejezve. (Eötvös József) || a. Vkinek csintalan volta, természete, viselkedése. A gyerekek csintalansága idegesít.
2. (bizalmas) Csintalan (3) viselkedés, tett v. beszéd, dévajság, pajzánság; dévajkodás, pajzánkodás. Csintalanságon töri a fejét. Csintalanságokon jár az esze. Csintalanságokat beszélt el. De érdekesen és apróra tudta elmondani. (Gárdonyi Géza)
3. (régies, irodalmi nyelvben) (Féktelenségből, virtuskodásból eredő) súlyosan elítélendő, gonosz cselekedet. Még azon sem verem falba a fejemet, hogy a magyar legény csintalanságból imitt-amott egy tinót elbillent [= ellop]. (Arany János) Sok csintalanságot leltek rá [= bizonyítottak rá] a pandúrok, elvitték vallatni. (Móricz Zsigmond)
4. (tájszó, ritka) Piszok.
