csücsök
csücsök főnév csücsköt, csücske [e] (rendsz. személyragos alakban)
1. Főleg kisebb tárgynak kidudorodó hegyes, csúcsos, kúpos vége v. sarka. A zacskó, a párna csücske. A kenyér csücskét rágogatja. Levágja a szivar csücskét.
2. Vmely szögletes tárgynak a sarka. Az asztal csücske. A fejkendő csücsökre van kötve. A zsebkendő csücskében néhány forintot szorongatott. Csak az egyik csücskére mert leülni az aranyozott széknek. (Mikszáth Kálmán) A nénikék zsebkendőik csücskével itatgatták könnyüket. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely területnek sarka, térnek szöglete. A (szántó)föld csücske. A szárazföldnek az a csücske, amelyen állunk, bár ellenséges földhöz tartozik, mintha mégis hazánk volna. (Kuncz Aladár)
3. Vmely edénynek az a kidudorodó része, ahol kiöntik belőle a folyadékot v. ahol isznak belőle: csecs. Szájához illesztette a korsó csücskét. Nem volt könnyű [az edényből] … inni, mert nem volt annak semmi csapja vagy csücske. (Móricz Zsigmond)
4. Vminek kiálló, kilátszó kis része, darabkája. Az ingéből kilátszott egy csücsök. A háznak csak egy csücske látszik. A szakadékban alant egy nagy fekete kőnek látszott a csücske. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmely egésznek apró kis része, eleme. Az én pici édesanyám … hacsak a kis csücskét látta a dolgoknak, rögtön a nagy ítéletet formálta meg. (Móricz Zsigmond)
csücskű.
