csuhaj
csuhaj indulatszó
1. <Hangos, emelkedett hangulatú v. duhaj mulatozás közben hangoztatott kiáltásként, a jókedv kifejezésére.> Csuhaj, de jó kedvem van! Csuhaj, sose halunk meg! || a. <Tánckurjantásként, néha gúnyos szövegben.> Csuhaj retek, be szeretlek! (népköltés) || b. (ritka, gúnyos) <Örömre biztatásként, olyankor, mikor éppen semmi ok nincs a jókedvre.> Lidérc-tüzek úsznak körültem, Udvarolnak, nem bolondítnak: Csuhaj, örvendezz vén fogoly Hűlt lángú, régi dalaidnak. (Ady Endre)
2. <Gúnyos felkiáltásként, gúnyos (verses) mondóka bevezető szavaként.> Csuhaj, Karcag, de nagy … szag! (népköltés)
