dagadó
dagadó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb Olyan, ami dagad (főleg 4–8); duzzadó. Dagadó izmok; dagadó vitorla. Az érzet kútfeje A dagadó kebel. (Petőfi Sándor) || a. Erősen megtömött, teljesen telerakott. Dagadó pénztárca; dagadó párna. || b. (átvitt értelemben, választékos) Emelkedett, fokozott, egész valóját betöltő <érzelem>. Dagadó érzések, büszkeség; dagadó érzelmekkel telve; dagadó büszkeséggel. A kovács … bámulva állt meg a kocsi előtt … Szótalan büszkeséggel nézte ezt Borus Ferenc és dagadó büszkeséggel az asszony. (Tömörkény István)
II. főnév -t, -ja
1. A disznó v. marha mellkasának bordás részéből és a has aljából vágott hús. Bőrös dagadó; vett egy kiló dagadót.
2. Az ebből készült étel. Káposztában főtt dagadó. Mióta kívánok egy kis jó disznóhúst, egy kis dagadót! (Tolnai Lajos)
dagadójú; dagadós.
