dáma
dáma főnév dámát, dámája
1. (régies, választékos) (Előkelő) hölgy; úrinő, úrhölgy. Idősebb dáma. Még dámáink is egy idő óta szívesen eljárnak üléseinkbe. (Eötvös József) Egy igen előkelő, öreg dáma … védelmébe vette az üldözöttet. (Hunyady Sándor) || a. (rosszalló, gúnyos) Divatosan öltözködő, cifrálkodó, dologtalan, gyak. könnyűvérű nő. Puccos dáma; pesti dáma; nagy dáma lett belőle. Amióta pesti dáma, Nincsen még egy éve sem. (Tompa Mihály) Ezen a környéken laknak a színésznők, táncosnők, a mulatóhelyek dámái. (Krúdy Gyula)
2. (játék) <A francia játékkártyában>• nőalakot ábrázoló s a királynál eggyel kisebb értékű lap. A pikk dámát játszotta ki. Aranykeretes képek függtek a falon, hölgyeket ábrázoltak … merev mozdulattal, mint a francia kártyák dámái. (Babits Mihály)
A 2. sz. jelentés elején < > jelek közé foglalt szöveg kiegészítendő a következő szavakkal: és a tarokk-kártyában
3. (játék) Dámajáték. Dámát játszik.
Szóösszetétel(ek): dámahad.
dámás; dámáskodik.
