dédelget
dédelget [ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Dédelget vkit: kedvesen, gyengéd szeretettel, úgy bánik vkivel, miként az anya kisgyermekével; féltő gonddal vigyáz rá, kedvét keresi. Kedvében jártak, dédelgették. Ha észrevette hogy szomorkodom | „Kincsem, galambommal” dédelgetett. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nincsen olyan férfias férfi … a világon, aki ne kívánná, hogy néha dédelgessék … mint ölbeli gyermekkorában. (Krúdy Gyula) || a. (rosszalló) Vkit meg nem érdemelt kedvezményekben részesít, feleslegesen nagy gonddal óv; kényeztet. Csak őt szereti, folyton dédelgeti. Mire való ennyire dédelgetni ezt a gyereket?
2. (átvitt értelemben, ritka) <Tárgyat> féltő gonddal, szeretettel őrizget, nagyon vigyáz rá. Dédelgeti a könyveit.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Tervet> féltő gonddal ápol magában, sokat foglalkozik vele, valóra váltását nagyon óhajtja. Ezt a tervet már régóta dédelgeti.
dédelgetés; dédelgetett; dédelgető.
