delejes
delejes [e-e-ë] melléknév -en [e]
1. (régies) Mágnességet tartalmazó; mágneses. Találjatok ki valamit, ti, akik delejes fényt és repülő embert találtatok ki, … hogy ember ne halhasson meg ember kezétől. (Karinthy Frigyes)
2. (ritka) Hipnózis által előidézett v. ahhoz hasonló <állapot>. Delejes álom. A szemhéjak résén bámulta a diákot, ki azt hitte, hogy Hilda delejes álomba merült. (Kosztolányi Dezső)
3. (választékos) Lenyűgöző, mintegy hipnotizáló erővel ható, titokzatosnak érzett, vonzó. Delejes erő, érintés, hatás, nézés. Szemei csakúgy szikráztak a delejes tűztől. (Jókai Mór) A magyar regényirodalomban csak Keménynél él … az a delejes viszony, mely az életben a két nemet egymáshoz vonzza. (Péterfy Jenő) Halvány, rejtelmes asszony …, Te delejes nézésü idegen. (Juhász Gyula)
delejesség.
