demokratikus
demokratikus [ë v. e] melléknév -an, -abb (politika)
1. A demokrácia elveinek megfelelő, azok alapján álló. Demokratikus állam; demokratikus centralizmus ¬; demokratikus választás; demokratikus szabadságjogok; népi demokratikus: a népi demokrácia elvi alapjain álló v. ezek alapján létesült; polgári demokratikus: a polgári demokráciára jellemző; demokratikusan gondolkozik. A kemény kifejezésekben … a demokratikus eszmék megsértését látta. (Tolnai Lajos) A Nővérek irányzata társadalmi színezésű s erősen demokratikus. (Péterfy Jenő) || a. Ilyen rendszer megteremtésére irányuló, ilyen politikát követő. Demokratikus átalakulás, forradalom; demokratikus pártok, tábor.
2. (1945 előtt, gyak. rosszalló) <Az uralkodó osztály szempontjából> a nép (3a) számára való, az egyszerű ember igényeinek megfelelő; nem úri, nem előkelő. A színház, mely egy időben csak az arisztokraták mulatsága volt, ma a legdemokratikusabb szellemű intézmény. (Ambrus Zoltán) A szemtelen borbélyt megfelelő helyére: a demokratikus villamosra utasította. (Krúdy Gyula)
