dermed
dermed [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (rendsz. eredményhatározóval)
1. (ritka) <Ember, állat, testrész> a hidegtől fokozatosan vmivé, ill. vmely merev tárgyhoz hasonlóvá válik. Jéggé dermed a hidegtől. || a. (ritka) <Folyékony v. sűrűn folyó anyag> merevvé lesz. A szappan, a zselatin szilárddá dermed.
2. (átvitt értelemben) <Személy> annyira megijed, megrémül, megdöbben, hogy tehetetlennek érzi magát. Holtra dermed; ® kővé dermed. Vádjától … csaknem holtra dermedett székében. (Vörösmarty Mihály)
Szólás(ok): ld. sóbálvány.
Igekötős igék: megdermed; összedermed.
dermedés; dermedő.
