dermedt
dermedt [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Hidegtől merev. Dermedt tagok; a hidegtől, fagytól dermedt kéz. Dermedt ujjaival nem tud fogni. Az október hideg lehelletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. (Gárdonyi Géza) Az egyik utcai padon … egy fekete kendőbe burkolt anya, karján a dermedt csecsszopójával. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben) <Ijedségtől, félelemtől> mozdulatlanná vált <személy>. Dermedten néz. Az ijedségtől dermedt gyerek meg sem mozdult. Marci … kikerekedett szemmel, szinte dermedten bámult az irkára. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <állapot, magatartás>. Dermedt csend, hallgatás. Dermedt némaság. Egy hang sem helyeselt. Valaki fölsírt. (Kuncz Aladár)
4. (átvitt értelemben) Magával tehetetlen és öntudatlan. Dermedt álomba merül; dermedten fekszik.
5. (ritka) Szilárd v. kocsonyás állapotúvá vált <folyékony v. sűrűn folyó anyag>. Dermedt zselatin.
