dézsma
dézsma főnév ..mát, ..mája
1. (régies) A jobbágy terményeinek, állatainak az a hányada, mellyel az egyháznak, ill. a földesurának adózott. Dézsmát ad, fizet, szed; beszedi, kiveszi a dézsmát vmiből. Csécse a gróf Barkóczyak birtoka volt s mivel a kastélyhoz, Jánkhoz nagyon messze volt, robotra nem járt, hanem dézsmával szolgált. (Móricz Zsigmond) || a. (történettudomány) A jobbágy terményeiből, állataiból az egyházat illető tized. || b. (régies) A termény bizonyos hányada, melyet vmilyen (ellen)szolgáltatás címén be kell adni. Őrlési, vámőrlési dézsma.
2. (közgazdaságtan, pénzügy, régies) Vagyondézsma.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az a mennyiség v. hányad, amelyet vki, vmi önkényesen v. erőszakkal elvesz vmiből. Ez a két rém [= a dögvész és az éhség] … minden évben megjelen a maga dézsmájáért és elviszi az emberiség egy tizedét. (Jókai Mór) Kivette a dézsmát a pénzedből. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. dézsmaadó; dézsmabúza; dézsmafizetés; dézsmaköteles; dézsmalajstrom; dézsmamegváltás; dézsmamentes; dézsmaszedő; dézsmazsír; 2. árudézsma; vagyondézsma.
dézsmás.
