diadalittas
diadalittas [l-i] melléknév -an (választékos)
A kivívott diadaltól (1–2) – v. abban a hiedelemben, hogy győzött – boldog, mámoros. A diadalittas sereget nem lehetett feltartóztatni. Diadalittasan hagyta el a küzdőteret. Diadalittasan beszélte el legfrissebb kalandját. A diadalittas törökök egész a sáncaikig üldözték elleneiket. (Jókai Mór) Beksics diadalittasan szólítá meg önmagát: – Guszti, ez a te érdemed! (Mikszáth Kálmán)
diadalittasság.
