diákos
diákos melléknév -an, -abb
1. Diákra (1) jellemző, arra emlékeztető, fiatalos <magatartás, tulajdonság>. Diákos csíny, jókedv, lelkesedés. [A szekrény] tárt ajtója látni engedte a polcokat, a diákos rendetlenségben heverő gallérokat, nyakkendőkkel. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) Deákos. Diákos ember, író, költő; diákos iskola, műveltség, szellem. Megyeri egészen az volt, aminek lennie kelle; egy feszes, diákos, de becsületes ember. (Vörösmarty Mihály)
diákosság.
