dicsőült
dicsőült melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. (irodalmi nyelvben, régies) Hódoló tisztelettel, magasztalva emlegetett <elhunyt kiváló személy, nagy ember>. Nyisd meg dicsőült szent királyid Templomait, s leborulva áldozz. (Berzsenyi Dániel) Tudtam, hogy dicsőült Szalaynk nyomába kell lépnem. (Arany János) || a. (vallásügy) Dicsőült lelkek: <a keresztény vallás felfogása szerint> az üdvözülteknek a mennyországban tartózkodó lelkei. || b. (vallásügy) Megboldogult, elhunyt. Az én szívem megtelik szomorú emlékezettel szerelmes halottaimról … Ott a hold felett, dicsőült anyám! ott vagy te; egyetlen leányodat itthagytad. (Kármán József)
2. (irodalmi nyelvben) A dicsőség, boldogság örömétől sugárzó, esetleg dicsfénytől körülvett <arc, tekintet>. Dicsőült arccal tekintett fel a képre.
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Üdvözült személy. Az isteneknek tetszik az, ha mentül több sebbel megrakva érkeznek oda a dicsőültek. (Jókai Mór)
dicsőültség.
