diplomatikus
diplomatikus melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akit az emberekkel való érintkezésben diplomácia (2) jellemez, aki tapintatos, hajlékony modor és tárgyalásmód, látszólagos egyetértés, elismerés és engedmények eszközeit használva halad célja felé v. igyekszik megegyezést létrehozni. Nagyon diplomatikus ember, szerkesztő, vezető. || a. Kétértelműen óvatos, tartózkodó, zárkózott <személy>. Ha nem lett volna annyira diplomatikus, a helyzet gyorsabban tisztázódott volna. || b. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Ravasz, hízelgő, sima modorú <személy>. Óvatos légy vele szemben, nagyon diplomatikus szélhámos.
2. Ilyen személyre, ill. módszereire jellemző, ahhoz tartozó. Diplomatikus viselkedés; a tárgyalás diplomatikus vezetése. Diplomatikusan megkérdezte, hogy … A levél hangja nagyon diplomatikus volt. || a. Az egyenes válasz elől kitérő, kétértelműen óvatos v. tartózkodó jellegű <válasz, nyilatkozat>. Diplomatikus felelet. Diplomatikusan válaszolt.
