disszonancia
disszonancia főnév ..iát, ..iája
1. (zene) Hangoknak olyan együtt- v. közvetlenül egymás után hangzása, amelyet a fül a megszokott összhangzattal ellentétesnek, kellemetlennek, érdesnek érez, s amely feloldást kíván. Ebben a zenedarabban sok a disszonancia. || a. (zene) <A zeneszerző által> művészi szándékkal előidézett ilyen hangbenyomás. Modern zeneszerzők néha nagy művészi hatást érnek el disszonancia alkalmazásával.
2. (ritka, választékos) Hangzavar, zűrzavaros lárma. Munkámban zavar az utcai lárma disszonanciája.
3. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Összhang hiánya, egyenetlenség, nézeteltérés. A véleményeik közötti disszonancia. Jó barátok között is támad néha disszonancia.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, művészettörténet) Aránytalanság, meg nem felelés, vminek egyenetlen, felemás volta, az összhang hiánya. Az előadáson a színész egyénisége és a szerep között disszonancia mutatkozott. A gótikus templomon a barokk díszítmény a disszonancia hatását kelti. A festményen zavaró a színek disszonanciája. Az eposzban a sok epizód szerkezeti disszonanciát okoz.
