diszkrét
diszkrét melléknév -en [e] v. -ül, -ebb [e] (választékos)
1. Titoktartó <személy>. Nyugodtan elmondhatod nekem, teljesen diszkrét leszek. Olyan férfit nem ismerek, aki asszony-dologban diszkrét tudna lenni. (Móricz Zsigmond)
2. Tapintatos <személy>. Diszkrét ember, nem firtatja a történteket. Kifordította a kabátjának gallérját, hogy diszkréten megmutassa detektívjelvényét. (Hunyady Sándor)
3. Olyan <dolog>, amelyről hallgatni illik; bizalmas. Diszkrét levél, ügy. Útközben bemutatta magát, s némi közelebbi diszkrét adatokkal szolgált a saját állapotáról. (Petelei István) || a. Kényes, feszélyező <dolog>. Engedd meg, hogy egy diszkrét kérdést intézzek hozzád. || b. (esetleg rosszalló) Eldugott, nem feltűnő <hely>. Diszkrét sarok. Diszkrét helyen találkozott a kedvesével.
4. Egyszerű és ízléses; nem feltűnő, finom <dolog>. Diszkrét ruha; a váza színeinek diszkrét összeállítása; diszkréten öltözködik. Modern színekbe öltözködtek ezek a bútorok – nem nagyon diszkréten. (Babits Mihály) || a. Tartózkodó, szerény és finom <magatartás>. Diszkrét modor, viselkedés. Gyöngéden, diszkrét meghatottsággal, titkolgatott elérzékenyedéssel akar beszélni. (Ambrus Zoltán) || b. A figyelmet magára nem túlságosan felhívó <fizikai jelenség>; mérsékelt, nyugodt, enyhe. Diszkrét fény; diszkrét zenekíséret. A diszkrét, tompa világításban halkan beszélgető emberek állottak együtt. (Herczeg Ferenc) || c. (művészettörténet, film, színház) <Kifejezésben, ábrázolásban> tartózkodó, leplezett, a kiélezettséget kerülő <mód>. A festő e képen a rútat is diszkréten ábrázolja. A színész diszkréten siklott át a frivol mondatokon. Valóban művészettel táncolt, diszkrét, finom, belülről kiáradó mozgásművészettel. (Móricz Zsigmond)
diszkrétség.
