dobál
dobál ige -t, -jon
1. tárgyas Gyakran, ismételten dob vmit vhova. Téglát dobál az állványra. Követ dobál a folyóba. Nyerget, kantárt, zablát dobálunk a Vágba. (Jókai Mór) Kiszáradt hasábfák döngenek, | amint dobálják őket a vagonból. (József Attila)
2. tárgyas Ismételten, folyamatosan dobálódzik vmivel, hogy vkit, vmit eltaláljon. Dobálja a madarakat. Kővel dobálja társait. ® Sárral dobál vkit. || a. (tárgy nélkül) Gyerekek, ne dobáljatok.
3. tárgyas Rendetlenül szór, hány (1), hajigál vmit. A szekrénybe dobálta a könyveket. Egymásra dobált mindent. || a. tárgyas <Pénzt> könnyelműen szór (3), költ. Dobálja a pénzt.
4. tárgyas Ide-oda taszít, taszigál, lökdös, hány, vet vkit, vmit. A hullámok dobálják a csónakot. Ez a szekér úgy dobálja az embert, majd kirázza a lelkét.
5. tárgyas (átvitt értelemben) <Személyt, csoportot> ide-oda helyez, rak, vezényel; állásában gyakran áthelyez, helyezget. Egyik városból a másikba dobálták. A csapatot a fronton ide-oda dobálták.
Igekötős igék: átdobál; bedobál; beledobál; eldobál; feldobál; kidobál; ledobál; megdobál; összedobál; rádobál; széjjeldobál; szétdobál; visszadobál.
dobálás; dobálgat; dobáló; dobált.
