dobás
dobás főnév -t, -ok, -a
Általában a dob (1, 2, 4) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; az a tény, hogy vki dob, ill. az a cselekvés, hogy vmit, vkit dobnak (vhova). Erős, pontos dobás; levegőbe, tűzbe dobás. Első dobásra eltalálta. (sport) Helyből, súllyal, gerellyel (való) dobás; vminek a dobása. Két dobása nem sikerült. Az áru piacra dobása. (átvitt értelemben, argóban) A nő dobása. || a. Ennek eredménye: a dobás (1) mint teljesítmény; az a távolság, ameddig el lehet dobni vmit, v. ameddig az (el)dobott tárgy (el)röpül, ill. a találat (ereje, hatása). Erős, hatalmas, rekord dobás. Ez volt a legnagyobb dobása. Ez a dobása nem érvényes. Csak egy dobásnyira állt tőle. Egy dobással kilencet talált v. ütött. Már az első dobással megdöntötte az eddigi csúcseredményt.
Szóösszetétel(ek): 1. dobássorozat; 2. bombadobás; csípődobás; kődobás; partdobás; súlydobás.
dobási; dobásos; dobású.
