dobbantás
dobbantás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. A dobbant (1) igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki dobbant. Türelmetlen dobbantás; a lovak ideges dobbantása. || a. Az így keletkezett tompa, mély hang. Hangos dobbantás. Dobbantás hallatszott.
2. (sport) <Különféle ugrásban> a dobbant (2) igével kifejezett cselekvés, mozdulat. Az ugró erőteljes dobbantással lökte magát a magasba.
