dobogás
dobogás főnév -t, (-ok), -a (hangutánzó)
1. A dobog igével kifejezett mozgás, folyamat, ill. az így keletkezett szapora, tompán mély, dübörgésszerű hang(jelenség); az a tény, hogy vki, vmi dobog. A lábak dobogása (a padlón); a súlyos léptek dobogása; a gyerekek dobogása a padban. Miért csapsz ilyen dobogást? Nagy dobogással verte le csizmájáról a havat. Hallák dobogását súlyos erős lábnak. (Arany János) A … ház kapuboltozata alatt … kerekek döngése, lovak dobogása dongott. (Krúdy Gyula)
2. Az a tény, hogy vkinek a szíve dobog (2); a szívnek folyamatos, szabályos ütemű v. (érzelem, láz hatására) rendellenes, erősebb lüktetése, verése. Halkul a szíve dobogása. Hangos dobogással vert a szíve. Szörnyű dobogással vert szive. (Vörösmarty Mihály) Amerre Marci járt, volt … Sok szerelmes szívnek hangos dobogása. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): lábdobogás; lódobogás; szívdobogás.
dobogási; dobogású.
