dobos [1]
dobos [1] főnév -t, -ok, -a
1. Az a személy, akinek szerepe, feladata, hivatása a dobolás, a dob kezelése. Az úttörők dobosa. [A vesztőhelyen] Szolárcsik … beszédet tarta a sokasághoz. A dobosok készen állának, hogy ha egyebet mondana, mint készült, peregjenek. (Kazinczy Ferenc)
2. (zene) <Zenekarban> a dobo(ka)t s rendsz. egyéb ütőhangszer(eke)t is kezelő, azo(ko)n játszó zenész. Sokáig élt házasságban a tenorral, legutoljára a zenekarbeli dobossal szűrte össze a levet. (Krúdy Gyula)
3. (ritka, népies) Dobveréssel, dobszóval hivatalos közleményeket közzétevő személy falun; kisbíró. A dobos kidobolta, hogy holnap gyűlés lesz.
Szóösszetétel(ek): kisdobos.
