dobszó
dobszó főnév -t (csak egyes számban)
Az a hang, amely a dob (1) megütésekor, verésekor keletkezik; a megütött v. megvert dob egyszeri v. pergő hangja; dobpergés. Dobszóra lép; dobszóval vonultak az úttörők. Távoztak. Lenn pedig megperdül a dobszó. (Arany János) E reggelek frissek voltak s hangosak, mint a dobszó. (Babits Mihály) Perdül … a pokol fekete | dobszava. (Szabó Lőrinc) || a. <Rendsz. falun, a figyelem felhívására, hivatalos közlemények élőszóval való közzétételekor történő> dobolás. Dobszóval ® hirdet; dobszóval közzétesz vmit. Dobszóval gyűlést hív egybe.
Közmondás(ok): dobszóval nem lehet verebet fogni: nagy hűhóval nem lehet eredményt elérni.
dobszavas.
