döglődik
döglődik tárgyatlan ige (-tem) [e], -ött, -jék (-jön)
1. <Állat> a végét járja, kimúlóban van. Napokig ott döglődött a kivénült kutya.
2. (durva) <Ember vmely hosszas betegségben> gyötrődik, (hosszasan) betegeskedik. Már egy hete döglődöm ebben a nyavalyában. || a. (durva) <Ember> nyomorúságosan, sok bajjal tengődik. Nem él az, csak döglődik.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Tűz> kialvófélben van, s már csak alig-alig ég. Tegyetek száraz fát a tűzre, mert így csak döglődik.
döglődés; döglődő.
