dohányzó
dohányzó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki éppen dohányzik. Egy dohányzó ember gondolatait ki lehet találni a pipafüstről. (Mikszáth Kálmán) Dohányzó embernek könnyebben ered a szava. (Gárdonyi Géza)
2. Olyan <helyiség, szoba>, ahol dohányozni szabad, ill. szoktak. Dohányzó fülke, szakasz.
II. főnév -t, -ja
1. Dohányzó személy. A dohányzók átvonultak a másik szobába. <Feliratként.> Nem dohányzóknak.
2. Vmely nagyobb lakásnak, szórakozóhelynek az a helyisége, ahol dohányozni szabad, ill. szoktak. Menjünk át a dohányzóba. Ebéd után a dohányzóban találkoztunk. (Gárdonyi Géza) A levelet a dohányzóban olvasta el, megszokott foteljében. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. dohányzócikk; dohányzókészlet; dohányzószer; 2. nem dohányzó.
dohányzói; dohányzós.
