doktor
doktor főnév -t, -ok, -a (régies írva: doctor is)
1. Az az egyetemet végzett személy, aki tanulmányainak befejezéseként önálló tudományos értekezés megírásával és szóbeli vizsgálat letételével megszerezte vmely tudományágban a legmagasabb egyetemi tudományos fokozatot, ill. az orvosi egyetemen v. karon tanulmányait sikeresen befejezte. Jog- és államtudományi doktor; doktorrá avat vkit; doktorrá ® fogad vkit. || a. <Jelzőként v. értelmezőként, megszólításban és személynév előtt v. után, írásban rendsz. Dr. v. dr. rövidítéssel:> vmely egyetemen megszerzett legmagasabb tudományos v. képesítő fokozatot viselő. Doktor úr!; Doktor Kovács; Dr. (v. dr.) Nagy; Sós György dr. Találkoztam Kéri doktorral. || b. Tiszteletbeli doktor: olan neves tudós, író, művész v. közéleti férfiú, akinek érdemei elismeréséül vmely egyetem ezt a címet adományozza; díszdoktor. Haydn az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktora volt.
2. Orvos. ® Botcsinálta doktor; doktor bácsi. Sütő doktor kezel. Megérkezett a doktor. Menjen a doktorhoz! Várják a doktort. Vizsgáltasd meg magad doktorral. A szegények doktora volt a kis kopasz ember. (Móra Ferenc) A doktor a betegszobába ment, | hol lámpaláng volt, tikkadómeleg. (Kosztolányi Dezső)
3. (csak birtokos szerkezetben birtokszóként) (1945 után) Olyan tudós, akinek – miután a meghatározott feltételeknek eleget tett – a Tudományos Minősítő Bizottság a tiszteletdíjjal járó doktori tudományos fokozatot adományozta. Az irodalomtudományok doktora. Megvédte értekezését, és a történettudományok doktorává minősítették.
Szóösszetétel(ek): 1. doktorné; doktornő; 2. bölcsészdoktor; csodadoktor; díszdoktor; lódoktor; orvosdoktor.
doktorka; doktorocska.
