dologtalan
dologtalan melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely munkátlanul él, nem szokott, nem szeret v. nem akar dolgozni. Dologtalan nő, úr; dologtalan család, társaság. Dologtalan gyerkőc vagy aggastyán is elég akadt, aki unalomból odaült néha a teknőhöz és lóbázta jobbra-balra. (Mikszáth Kálmán)
2. Olyan <személy>, akinek nem jut dolog, v. akinek éppen nincs munkája; tétlen. Dologtalan bámészkodók. Egy dologtalan íródiák beszédbe eredt a kocsissal. (Vas Gereben) A dologtalan pincérek szélvészként sürgölődnek. (Krúdy Gyula)
3. határozói használat(ban) (ritka) Dologtalanul, tétlenül. Dologtalan álldogál, heverész. Két órára járt az idő, mire elkészült az ebéd; cseléd, marha, dologtalan állt azalatt. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ok, -ja (régies) Olyan személy, aki nem kap munkát; munkanélküli. Szegények és dologtalanok ácsorogtak a piacon.
dologtalanság.
