dorongol
dorongol tárgyas ige -t, -jon (ritka)
1. (rendsz. határozóval) Doronggal üt, ver. Fejbe dorongol vkit. El vagyok szánva beállni nyelvpusztítónak … mint ki jégesőkor az úristennel versent dorongolta saját szőllejét. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Dorongol vkit, vmit: durva, kíméletlen, fölényeskedő módon bírál vkit, vmit, bírálatot mond vkiről, vmiről. Az ellenzéki író mit tehet mást: dorongolja, szúrja, vádolja … a nemzet másik felét. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: ledorongol; megdorongol.
dorongolás; dorongoló; dorongolt.
