drágaság
drágaság főnév -ot, -a (többes számban csak a 3. és 4. jelentésben)
1. Vminek a drága (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, drága volta; vmely árunak magas v. viszonylag, a kelleténél nagyobb ára. Az élelmiszerek, a ruha, a tüzelő, a vonat drágasága.
2. Az a gazdasági helyzet, amelyben az árucikkek ára a bérekhez v. általában a kereseti viszonyokhoz képest aránytalanul drága. A drágaság letörése. Nagy volt a drágaság az élelmiszerpiacon. A bankjegyek kétséges hitele mesés drágaságot idézett elő. (Jókai Mór) Jól élni nehéz volt, mert kicsi volt a zsold, de nagy a drágaság. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas) Drágaságom: <közeli hozzátartozóhoz, főként kisgyermekhez, szerelmeshez v. finomkodva más személyhez intézett megszólításként, ill. megnevezésként:> drágám, édesem. Hogy vagy, drágaságom? Oh én szerelmesem! Oh én drágaságom! (Jókai Mór) || a. (bizalmas) A mi drágaságunk: kedves, drága gyermekünk v. közeli hozzátartozónk.
4. (kissé régies) Értéktárgy, ékszer, kincs. Minden drágaságát összeszedte. Öltözetje … Annyi drágaság közt egyszerűn barnállik. (Arany János) A régi nagy borjúbőrös láda is itt van, amiben a drágaságokat vitték, mikor Judit férjhez ment. (Petelei István)
Szóösszetétel(ek): drágaságellenes; drágasághullám.
drágasági.
