dugattyú
dugattyú főnév -t, -ja (műszaki nyelv)
<Munka v. erőgép hengerébe> pontosan illeszkedő, légmentesen záró, ide-oda járó alkatrész, mely a hengerben levő gáznemű v. folyékony közegre mechanikai erőhatást gyakorol, v. attól ilyet vesz fel. Szelepes, tárcsás dugattyú; magas fordulatszámú, belső égésű motorok dugattyúi; tömítette a dugattyút. A két egymás elé fogott mozdony följebb-följebb kapaszkodott a meredek hegyi pályán … Dugattyúik fényesen mozogtak az olajos csapágyakban. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. dugattyúágy; dugattyúcsap; dugattyúfej; dugattyúfenék; dugattyúgyűrű; dugattyúház; dugattyúkar; dugattyúköpeny; dugattyúnyomás; dugattyúötvözet; dugattyúsebesség; dugattyúszorosítás; dugattyúút; 2. zárdugattyú.
