duhajkodik
duhajkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. <Felnőtt> mulatozva, dorbézolva, hangoskodva duhaj módon viselkedik. A legények ott duhajkodnak a csárdában. Mihaszna társak A szívem vérét itták és ha éj lett, Duhajkodtak. (Tóth Árpád) Képzelj, barátom, valakit, aki | tavasztól őszig csak duhajkodik … (Szabó Lőrinc)
2. (bizalmas) <Gyermek> játék közben féktelen jókedvének szabad folyást engedve és semmit sem kímélve, durván viselkedik. Annyira duhajkodtak, hogy az egyik gyereknek eltörött a keze.
duhajkodó.
