dulakodik
dulakodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon), (a jelentő mód jelenben:) (népies) dulakszik
Rendsz. fegyvertelenül, vadul birkózva küzd, verekszik vkivel. Szóváltás támadt köztük, majd dulakodni kezdtek. A tettenért tolvaj sokáig dulakodott, míg végre lefogták. Többen … Kötődnek, dulakodnak s új meg új Rendetlenséget tesznek. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Nézték, mint dulakodnak a szomszéd bástyán. (Gárdonyi Géza) || a. <Sokadalomban, tömegben hirtelen v. nagy szükségben> vadul, kíméletlenül birkózik, verekszik vmiért, vmely előnyért; vadul tülekszik. Sokáig dulakodtak egy korty vízért. A tűzvészben száz meg száz ember dulakodott, hogy a szabadba jusson.
dulakodó.
