dülleszkedik
dülleszkedik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (tájszó) dőleszkedik [e-ë], (ritka) düleszkedik [e-ë] (népies)
1. Dülleszkedik vminek, vmire, vmihez: vmihez lomha testtartással hozzádől, támaszkodik, ill. ilyen helyzetben áll v. ül. A fának dülleszkedik; fáradtan a falnak dülleszkedik. A béres … a zsákokra dőleszkedik. (Eötvös József) Bíró uram szívesen a falhoz düleszkedett volna. (Vas Gereben)
2. (tájszó, rosszalló) Tétlenkedik, a napot lopja.
Igekötős igék: nekidülleszkedik; rádülleszkedik.
dülleszkedés; dülleszkedett; dülleszkedő.
