dülöng
dülöng tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön; -eni [e] v. -ni, (tájszó) dőlöng
<Ember> ide-oda dűl; tántorog. Dülöng az éhségtől, a fáradtságtól, a nevetéstől; dülöng a részeg ember. Az öreg fekete [fa]törzsek úgy dülöngtek, mint a részeg emberek. (Herczeg Ferenc) Kacagtam, hogy dőlöngtem belé. (Gárdonyi Géza) || a. <Dolog, rendsz. építmény> egyensúlyát vesztve ide-oda dűl. Dülöng a rosszul rakott boglya. Dülöng | a léckerítés leheletünktől, | mint ha vihar dühöng. (József Attila)
Igekötős igék: eldülöng; végigdülöng.
dülöngés; dülöngő.
