durran
durran tárgyatlan ige -t, -jon, (ritka) durranik (hangutánzó)
1. <Robbanó anyag zárt térben történő hirtelen fellobbanás, elégés következtében> egyszeri erős, mély hangot ad. Durran a dinamit, a puskapor. || a. <Lőfegyver, lövedék az elsütés, elsülés v. robbanás pillanatában> ilyen hangot ad. Durran az ágyú, az akna, a puska, a revolver. Elsüti puskáját, Puska nagyot durran. (Lévay József) Távol puska durran. Farkasra lőttek. (Kosztolányi Dezső)
2. <Nyomás alatt levő gázt v. folyadékot tartalmazó edény, üveg, tartály v. az ezt elzáró eszköz a gáz v. folyadék hirtelen kiáramlásakor> egyszeri éles, csattanó hangot kelt. Durran a lombik; durrannak a pezsgősüvegek. Az oxigénpalack felrobbant, s nagyot durrant. Meghozatták a pezsgőt, nagyot durrant a dugó. (Mikszáth Kálmán)
3. <Hirtelen vmihez ütődő, verődő szilárd tárgy v. ritk. testrész az érintkezés pillanatában> tompa csattanó hangot ad. Bevágta az ajtót, csak úgy durrant. Pofonütötte, csak úgy durrant.
Igekötős igék: eldurran; kidurran; szétdurran.
