durrant
durrant ige -ott, -son; -ani v. (ritk.) -ni (a tárgyatlan alakok mellett rendsz. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
Általában vki okozza, előidézi, hogy vmi durranjon.
1. tárgyatlan <Fegyverrel> úgy lő, hogy az durran. Közéjük durrant. Nagyot durrantott a puskával.
2. tárgyatlan <Vmely mozdulattal, cselekvéssel, vmely tárggyal v. rajta végrehajtott változtatással> a puska durranásához hasonló, erős, mély, csattanó hangot kelt. Nagyot durrantott a pezsgősüveg felnyitásával. Megijedtünk, amikor váratlanul durrantott a felfújt zacskóval. A szán elejébe ugrottam, kieresztettem az ostort, nagyott durrantottam. (Jókai Mór) [A betyár] egyet durrantott a karikásával, s a két ló felvágott. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, ritka) Vkik közé durrant: erélyesen közbelép, ellátja a bajukat. Ha nem mozogtok, majd közétek durrantok. Majd közibétek durrantok, csak merjétek megharagítani az asszonyt. (Vas Gereben)
4. tárgyatlan (bizalmas) Hangosan szellent. Állandóan pipáztak, közben-közben kisercintettek a borospoharak felett, vagy durrantottak egyet. (Kuncz Aladár)
5. tárgyas (ritka, tréfás) Lövéssel küld, ütésként ad vmit úgy, hogy az durran. Az arca jobb felére durrantott egy nagy pofont. Nekem rettenetes kedvem volna ennek a golyóját a te … fogaid közé durrantani. (Jókai Mór) || a. tárgyas (bizalmas) Főbe durrantja magát: főbe lövi magát. Nemcsak komisz az a fráter, de gyáva is … Ha nem volna az, főbe durrantaná magát. (Herczeg Ferenc)
Igekötős igék: bedurrant; eldurrant; kidurrant; ledurrant; szétdurrant.
durrantás; durrantgat; durrantó.
